Újabb világszínvonalú gázerőmű épülhet Csepelen

Az Alpiq Holding, Svájc vezető energiatermelő – és kereskedő vállalata 2002-ben vásárolta meg s azóta átlagon felüli sikerrel üzemelteti a korszerű Csepeli Erőművet. Az Alpiq 10.000 munkatársával 26 országban van jelen, éves forgalma meghaladja a 15 Mrd. frankot. A nagyvállalat elégedett magyarországi beruházásával és megkezdte az erőmű bővítésének előkészítését:a következő években több százmillió eurós beruházással újabb, ugyancsak 400 MW-os erőművi blokk épülhet Csepelen. Erről és az Alpiq magyarországi leányvállalatának munkájáról, tapasztalatairól beszéltünk Briglovics Gábor vezérigazgatóval.

Talán kevesen tudják, hogy a műszakilag sajnos igencsak elmaradott magyar energiaipar a rendszerváltás óta kevés korszerű, nagy hatásfokú erőművel bővült. Ilyen például a Csepel II erőmű, amelyet egy brit társaság épített 1998-2000 között. Történetesen az egykori Csepel Művek, a nagy ipartelep területén, ahol még ma is áll az egykori alapító tulajdonos, Weiss Manfréd által a 20. sz. elején épített, egykor szénnel üzemelő erőmű. Az persze eltörpül a G.E. gázturbináival üzemelő legújabb kori társa, a Csepel II. mellett. Az utóbbi túlnyomórészt áramot termel, de fontos szerepe van a fővárosi távfűtésben is. A Csepel II. 20 ezer háztartás hőellátását biztosítja és mintegy 5 %-os részesedése van az ország áramellátásában. Termelésének 10 %-át egyébként az Alpiq az európai piacon, más országokban értékesíti.

Az új erőmű utóbb a britektől amerikai céghez került, attól vásárolta meg azután az Alpiq 2002-ben. A vezérigazgató érezhetően büszke a Csepel II. magas műszaki színvonalára s ebből eredő megbízhatóságára, hasznosságára a magyar és a nemzetközi energia-rendszerben. Az erőmű üzemideje 99 százalékában rendelkezésre áll – ez több százalékkal múlja felül típusának nemzetközi átlagát. Hatásfoka – 48-50 % - magyarországi viszonylatban kiemelkedő. Joggal büszkék az alacsony károsanyag-kibocsátásra (ezért már díjat is kaptak), valamint biztonságukra is: üzemi baleset még soha nem hátráltatta az erőmű működését. Amely egyébként oly mértékben automatizált, hogy működtetéséhez meglepően kis személyzet elegendő: éjszakánként vagy hétvégén mindössze hárman ülnek a vezérlőteremben.

Csepel II. egyik nagy előnye a rugalmasság: a turbinákat szükség esetén igen gyorsan tudják akár csúcstermelésre felfuttatni. Jóllehet itt is orosz gázzal dolgoznak, ellátási gond esetén simán át tudnak állni készleteikből az olaj-üzemre, amint erre már volt példa. Egyébként a termelést illetően a mindenkori gazdasági helyzet diktál: jellemző, hogy míg az erőmű 2008-ban, még a gazdasági válság előtti „békeévben” körülbelül 2.200 GW energiát termelt, tavaly, amikor az energia-igény világszerte csökkent, már csak 1.000 GW-ot.

A kérdésre, melyek az energia-gazdálkodás fő hazai feladatai, a közgazdász vezérigazgató, aki korábban évekig az egyik nagy hazai áramszolgáltatónál dolgozott vezető poszton, úgy véli: az újraegyesülés utáni német példát kellene követni, korszerűsíteni, szigetelni a rengeteg energiapazarló panel-épületet. Óriási energia-megtakarítást lehetne ily módon elérni, méghozzá a legolcsóbban. Jelentős geothermikus potenciálunk van, ennek meg kell teremteni a helyét a távfűtés és általában a hőfelhasználásunk területén. Villamos energia termelés szempontjából egyébként Magyarországon, ami a megújuló energiákat illeti, legfeljebb a vízienergia jöhet számításba - ám annak a Dunán az ismert politikai akadályai vannak. Előtérbe került ugyan a szél-parkok telepítése, ám a Kárpát-medence éghajlati viszonyai e területen nem sokat ígérnek. Hosszú távon így alkalmasint az atom – és a vízienergia kombinációja jelenti a legkevésbé környezet-terhelő megoldást, hallottuk a vezérigazgatótól.