Vissza

2022. július 07.

Interjú Raffaella Bondival, a Swisscham Hungary egyik legújabb elnökségi tagjával

Az interjúben Raffaella a kamarával való együttműködésről és az egészségügyi fejlesztésekről beszél.

Mindennél fontosabb a közös értékeken alapuló, tartós partnerség

Értékalapú egészségügy, felelős digitalizáció, végigjárt betegút, kiaknázatlan egészségügyi adatvagyon, agilis működés, Azzurri – izgalmas és az elnevezésükben is beszédes témakörökről beszélgettünk a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara új elnökségi tagjával. Raffaella Claudia Bondi, a Roche Magyarország olasz ügyvezető igazgatója úgy véli, a jövő záloga egyértelműen a hosszú távú partneri szemlélet és az együttműködés.

– Mennyire érintette fájdalmasan, hogy a szülőhazája labdarúgó válogatottja nem jutott ki az idei világbajnokságra?

– Nem volt jó érzés, bár már nem először fordult elő. Az is tény, hogy két egymást követő világversenyről még nem hiányzott az olasz tizenegy. Tegyük azonban hozzá, hogy 2020-ban megnyertük az Európa-bajnokságot, amelyen korábban egyszer már szintén elsők lettünk, és van négy világbajnoki címünk is. Az igazság az, hogy van, amikor összejönnek a dolgok, és van, amikor kevésbé. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy tanuljunk abból, ami nem sikerült vagy nem működik. Biztos vagyok benne, hogy a csapategység és a kemény munka ismét versenyképessé tesz minket a következő kontinenstornára, amelynek a megnyerése egyértelműen a csapatmunka diadala, akár fociról, akár vízilabdáról, akár más sportról van szó.

– Ön csapatjátékosnak tekinti magát? Elsőszámú vezetőként is ez a hozzáállása?

– Teljes mértékben. A kooperatív közeg és a csapatkohézió megteremtése véleményem szerint egyike a legfontosabb vezetői feladatoknak. Lehet egy munkahely kellően teljesítményorientált, elég inspiratív, szakmailag jól megalapozott, bérezésben és juttatásokban versenyképes, ha valódi és hatékony együttműködés híján nem működnek igazán jól a dolgok, akkor előbb-utóbb döcögni kezd az egész.

– Ez személyes tapasztalat?

– Szerencsére épp ennek az ellenkezőjét tapasztaltam meg a Roche-nál, ahova néhány éves tanácsadói gyakorlat után érkeztem. A bátorság-integritás-szenvedély értékhármasra építő vállalati kultúrában ugyanis kiemelt helye van egymás tiszteletének, egymás elfogadásának, ami nagyon jó minőségű együttműködésnek ágyaz meg. Gondoljunk például a jazz zenekarok működésére: minden az együttműködésről, az összehangoltságról szól, arról hogy odafigyelünk egymásra. A Roche a gördülékeny kooperációban hisz, amelynek keretében mindenki a legjobbat hozhatja ki magából, ezt egészíti ki a kreativitás és a befektetői szemlélet: ezekre alapozzuk a jelenleg is zajló agilis transzformációt a cégnél. És ha már labdarúgással kezdtük a beszélgetést: ennek nagyjából hasonlóan kell kinéznie a csapatsportokban is ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt.

– Mit lát ebből a kooperatív szemléletmódból Magyarországon?

– Az itt eltöltött néhány hónap alatt kimondottan pozitív tapasztalatokra tettem szert. Azt is örömmel nyugtáztam, hogy a Roche Magyarországban kiemelt jelentőségű és jó az együttműködés. Ahogy a Roche globális szervezetében, ez itt is szerves része a mindennapoknak, ettől válik igazán hatékonnyá a csapatmunka. A teljes képhez az is hozzártartozik, hogy a transzformációs folyamatok minket is próbára tesznek. Egy ideje agilis munkavégzésben dolgozunk, ami alapjaiban írta át a korábbi működési formánkat. Ez több kreativitást, vállalkozói szemléletet és magas szintű együttműködést kíván meg a szervezettől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyobb felhatalmazást adunk a szervezetnek és alsóbb szintekre delegáljuk a vállalati döntéshozatalt, hogy ne a hatásaitól távol lévő központban hozzák meg azokat, hanem azokra bízzuk, akiket közvetlenül érintenek egy-egy döntés következményei. Annak szintén örülök, hogy partnerkapcsolatainkra is az erős kooperáció a jellemző, ami rendszerszinten is meghatározó: ahhoz ugyanis, hogy az orvostudomány legújabb vívmányai minél gyorsabban és célirányosabban beépüljenek a betegellátás napi gyakorlatába, az egészségügyi ellátórendszer összes szereplőjének együttműködésére van szükség. Erre szerencsére kitűnő példákat látok, a jövőben pedig ezt még tovább szeretnénk erősíteni.

– Mondana közülük párat?

– Kezdjük a térségünk vezető orvos- és egészségtudományi felsőoktatási intézményével, a Semmelweis Egyetemmel: csak az utóbbi öt évben mintegy 70 klinikai vizsgálatot végeztünk velük közösen különféle betegségcsoportokban. Az összehangolt kutatás-fejlesztési tevékenységek mellett a nemzetközi és a hazai tapasztalatok, gyakorlatok megosztására, továbbá az oktatás támogatására is kiterjed az együttműködésünk, amelyet erősítendő, stratégiai megállapodást kötöttünk az egyetemmel. Egy másik jó példa az általunk létrehozott Magyar Személyre Szabott Egészségügy Fejlesztéséért Alapítvány (SzEFA), amely tavaly adományozta az Országos Kórházi Főigazgatóságnak a Roche saját fejlesztésű digitális betegútmenedzsment-rendszerét. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltató Térbe (EESZT) integrált alkalmazás kézzelfogható segítséget nyújt az egészségügy összes szereplőjének, az orvosok és a betegek mellett az ellátóknak és a finanszírozóknak, hogy a páciens minden lépése követhető és tervezhető legyen a teljes betegút mentén. A cél az, hogy a betegek úgy kapják meg minél hamarabb a számukra legmegfelelőbb és leghatékonyabb terápiát, hogy közben a rendszer kezelhető és fenntartható legyen. És szintén remek példája az együttműködésnek az idén 30 éves Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületében (AIPM) zajló munka, amelybe nagy örömmel kapcsolódtam bele azzal a meggyőződéssel, hogy a társadalom egészségi állapotának, illetve a hazai egészségügy mutatóinak javításához közös értékekre építő, tartós partnerségekre van szükség. Ezeken keresztül válik lehetővé, hogy a betegek minél hamarabb hozzájussanak a legújabb terápiákhoz, amelyek életesélyeiket és életük minőségét is kedvezően befolyásolják. Idén tavasztól pedig a Swisscham elnökségi tagjaként a kamara tevékenységeit.

– Hozott-e az egészségügy terén előrelépést a pandémia?

– Több fontos szempontból is igen erőteljeset. Az egyik, hogy az egyének szintjén nagyon felértékelődött az egészség, annak fontossága, hogy jobban vigyázzunk magunkra és persze a szeretteinkre. A másik az innováció felgyorsulása: azzal, hogy a COVID-19-ért felelős vírusok ellen fejlesztett oltások és terápiás szerek lényegesen hamarabb készültek el, gyorsabb ütemezéssel mentek keresztül a tesztelési és jóváhagyási fázisokon, és váltak széles körben használhatóvá, megdőlt az a korábban általánosan elfogadott tétel, hogy egy-egy gyógyszerre éveket kell várni. Többek között említést érdemel a telemedicina előtérbe kerülése, és legfőképpen az, hogy hogyan tudjuk beilleszteni ennek az időszaknak a tanulságait egy fenntartható egészségügy rendszer kialakítása érdekében.

– Mit értünk pontosan a fogalom alatt?

– Az értékalapú egészségügy paradigmaváltást jelent a gyógyítással foglalkozó rendszerekben. Szakít az eddig jellemző, leegyszerűsített költség-haszon elemzési gyakorlattal, amikor azt néztük, hogy egy kizárólag klinikai szempontok alapján megítélt kezelés mennyibe kerül. Az értékalapú egészségügy jóval összetettebb fókusszal közelíti meg egy terápia értékelését: nem csupán az árra, a klinikai tesztek eredményére és a túlélési számokra kíváncsi, hanem tekintettel van az ezzel kezelt betegek életminőségére, arra, hogy ez a kezelés mennyire foglalja le az orvosokat és az ápolókat, időtartama alatt aktív tud-e maradni a páciens és még sorolhatnám. A lényeg: számos olyan aspektus alapján születik meg a terápiák rangsora, amelyekre korábban nem vagy nem a szükséges mértékben figyeltünk oda – pedig ezek mind hozzátartoznak a teljes képhez. Ennek a szemléletnek ráadásul megvan az az előnye, hogy amennyiben rendszerszinten meghatározóvá válik, azáltal az egészségügy teljes rendszere lesz egyszerre betegorientáltabb és költséghatékonyabb.

– Tehát üzleti értelemben is megtérül?

– Abszolút, társadalmi szinten pedig végképp ez a jövő, hiszen fenntarthatóbbá, finanszírozhatóbbá, igazságosabbá teszi az egészségügyi rendszereket. Természetesen az egyéni szintű előnyök a legfontosabbak: az, hogy a személyre szabható, innovatív terápiák egyszerre és sokat javítanak a betegek életesélyein és az életük minőségén. Ezért is kiemelt fontosságú, hogy a sablonmegoldásokkal szemben ezeket kapják az emberek, hogy minél szélesebb körben legyenek hozzáférhetők mindenki számára, amiben az egészségügyi szektor minden szereplőjének megvan a maga szerepe és felelőssége. De visszatérve az üzleti komponensre, az azért is fontos, mert az értékalapú egészségügy hasonló utat jár be, mint a környezeti fenntarthatóság: az egyre népszerűbb egzotikum kategóriát azzal tudja kinőni, ha üzleti értelemben is megéri odafigyelni rá.

– Ebben a folyamatban milyen szerepet kaphat egy üzleti kamara?

– A Swisscham Hungarynak meghatározó a jelentősége a tájékoztatásban, a jó példák széles körű bemutatásában és terjesztésében, a szemléletformálásban. Az egészségügy értékalapúvá tétele egyáltalán nem a szektor magánszáma: komoly partnerségre van szükség például olyan cégek részéről, amelyek a digitalizáció vívmányaival tudnak hozzájárulni ehhez a folyamathoz. Az egészségügyben emberi életek a tét, ezért a digitalizációs transzformációt is az ezzel járó felelősség tudatában lehet és szabad végrehajtani. Ezzel vissza is kanyarodtunk oda, ahonnan indultunk, a partneri szemlélethez, amely olyan további külső szereplők integrálását jelenti, akár health tech cégekről, akár biztosítókról, akár olyan informatikai vállalkozásokról van szó, amelyek például az egészségügy jelenleg kiaknázatlan adatvagyonának hasznosításában tudnak jeleskedni.

– És mi a Roche szerepe ebben a bonyolult képletben?

– Hiszünk abban, hogy a jövő egészségügyét és az áttörést az értékalapú egészségügyi szemlélet széles körben való elterjedése hozhatja meg. Ehhez a globális színtéren tartozik egy nagyon komoly kötelezettségvállalás: a Roche olyan szintre akarja feljavítani saját innovációs képességét, hogy 2030-ra a jelenleginél 3-szor, 5-ször több innovációs megoldást tudjon eljuttatni a betegekhez, a társadalom számára 50 százalékkal alacsonyabb költségen. Meggyőződésem, hogy az a fajta multikulturalizmus, továbbá rendkívül inkluzív, sokszínű, támogató belső közeg, amely a Roche-ra nem csupán jellemző, hanem tudatosan választott és fejlesztett része a vállalati kultúrának, ehhez tökéletes kiindulópontot jelent.

Vissza